Kiyosaki javaslata:

külön iskolarendszer a vállalkozók és az alkalmazottak képzésére

Az USA jelenlegi 9,7 %-os munkanélküliségi rátája alapján a jelenlegi  helyzetet sokak szerint csupán egy “növekvő munkanélküliséggel együtt járó gazdasági fellendülésnek” lehetne nevezni.

Mi ebben az esetben a teendő? – merül fel a kérdés.

Úgy a probléma, mint annak megoldása is egyaránt az amerikai oktatási rendszerben és annak mostani varázsigéjében keresendő:
“Járj iskolába és szerezz egy jó bizonyítványt magadnak, így megkaphatsz majd egy jól fizető állást.”

Mindez egyszerűbben elmondva így hangzik:
“Járj iskolába és legyél alkalmazott!”

De a helyzet az, hogy túlságosan sok van ma már az alkalmazottakból, és pont emiatt van ez a munkanélküliségi probléma is. A fiatalok ma kijönnek az iskolákból és nem kapnak magunknak állást. Ezzel egy időben a szüleik közül nem kevesen visszaülnek az iskolapadokba, hogy átképezzék magukat. De aztán ők sem találnak maguknak semmilyen állást…

Az egy életre szóló jól fizető állás gondolata ma már csupán egy igazi amerikai álomnak tűnik – koránt sem felel meg a realitásoknak. Az alacsony munkabérek és az olcsó, nagy teljesítményre képes technológiák korában az amerikai munkahelyek gyorsabban szűnnek meg, mint amilyen sebességgel folyik azok külföldre telepítése.

A kétpályás oktatási rendszer ötlete Robert Kiyosaki szerint:

„Az amerikai oktatási rendszernek egy innovációs injekcióra van szüksége, olyanra, amire éppen a vállalkozók képesek. Két különböző közoktatási képzési programra van igény: egyre az alkalmazottak oktatására és egy másikra a vállalkozók képzésére.”

A vállalkozók képzése majdnem ellenkező módszerekkel kell, hogy történjen, mint amilyeneket az alkalmazottaknál használnak.

Egy másik közös vonás Henry Ford, Bill Gates és Steve Jobs esetében, hogy valamennyien kimaradtak az iskoláikból. Ez nem azt jelenti, hogy az oktatásra nincs szükség, de a vállalkozók edzési programja egészen más, mint az alkalmazottaké. Legalább olyan különbség van közöttük, mint a hagyományos oktatás és a katonai főiskolák képzési rendszere között.

Kiyosaki a Gazdag papa, szegény papa című könyvében számos olyan tapasztalatát tette közzé, amelyekre az amerikai katonai főiskolai képzés keretében tett szert.

1965-ben ugyanis, egy kis Hawaii településről elutazott New Yorkba a West Point-i Katonai Akadémiára, hogy felsőfokú képzésben részesüljön. Ezt követően 6 éven keresztül pilótaként szolgált az Amerikai Hadseregben. Két alkalommal Vietnamban is volt harci bevetéseken. Számos a  valódi életben boldoguláshoz nélkülözhetetlen készségre és jellemvonásra tett szert ezalatt, amelyek vállalkozóként nagy hasznára váltak.

A hadseregben elért sikerek jól képesek előre jelezni az üzleti világban várható sikeres szereplést.

Kiyosaki azt mondja: “Ha én működtetném az amerikai oktatási rendszert, akkor a hazai katonai akadémiák mintájára létrehoznám az Amerikai Vállalkozók Akadémiáját. A felvételi vizsgák nagyon szigorúak lennének; a tanterv sokban különbözne a hagyományos egyetemi tantervektől.”

Mind az öt amerikai katonai akadémián az a gyakorlat, hogy az elsőéves hallgatók az első tanítási napon kívülről megtanulják elmondani az akadémiai küldetés szövegét. A hadseregben a küldetés teljesítése fontosabb, mint maga az élet. A katonaságtól leszerelését követően Robert Kiyosaki saját vállalkozásba kezdett, és azt látta, hogy számos MBA végzettséggel rendelkező vezető kizárólag csak a pénzre koncentrált, az ő számukra kizárólag csak a pénzszerzés jelentette a küldetést. Abban az esetben, ha a költségek csökkentését alkalmazottaik elbocsátása árán tudták csak megvalósítani, akkor habozás nélkül megtették ezt a lépést.

“A hadseregben egy ilyen döntés elképzelhetetlen volna. A hadsereg tisztjeként az volt a küldetésünk, hogy szolgáljuk a hazánkat és élve hozzuk haza a katonáinkat. Belénk nevelték, hogy a küldetésünk sokkal fontosabb, mint az életünk.” – mondja Kiyosaki.

Szerinte az Amerikai Vállalkozók Akadémián végzettek küldetése abban állna, hogy a vállalkozásuk intenzív fejlesztése révén stabil, jól fizető állásokat hozzanak létre a munkavállalóik számára. Napjainkban ugyanis számos olyan vállalatvezető hoz meg a vállalata megmentése érdekében leginkább jelentős eladósodáshoz vezető döntést, aki arra lett megtanítva, hogy e célból a vállalati összevonások és cégfelvásárlások módszerét alkalmazza. Természetesen egy ilyen döntéssel a részvényesek körében népszerűségre lehet szert tenni, azonban ezzel egyidőben az alkalmazottak foglalkoztatásának kockáztatásával és különféle veszteségekkel is számolni kell.

Valódi munkahelyek teremtése

Ismert módszer az, hogyha egy vállalatvezető képtelen a cége természetes növekedését elősegíteni, akkor gyakran folyamodik a cég részvényeinek felvásárlásához, azt a látszatot keltve ezzel, hogy a részvényeik ára emelkedik – ismét azzal a céllal, hogy a részvényesek elégedettek legyenek és a vezérigazgató pedig megőrizhesse az állását. Ezt üzleti manipulációnak nevezik, és nem pedig egy stabil vállalati fejlődést biztosító küldetésnek. Mindebből az a tanulság, hogy a pénz sokkal fontosabb, mint egy hűséges alkalmazott.

Kiyosaki véleménye szerint “Az Amerikai Vállalkozók Akadémiáján kizárólag csak valódi tapasztalattal rendelkező vállalkozók oktathatnának. Arra kérném őket, hogy évente 1 dollár fizetésért dolgozzanak. Amennyiben ők valódi vállalkozók lennének, úgysem lenne szükségük a pénzre. Ugyanazzal a céllal oktatnák a diákokat, mint amilyennel azok folytatnák a tanulmányaikat: Az lenne mindkettőjük küldetése, hogy olyan vállalkozók szülessenek, akik az ország számára képesek lesznek stabil munkahelyeket létrehozni.”

“Akár egyetértenek velem, akár nem, remélem, érthető az, hogy több vállalkozót kell kiképeznünk – hiszen csak a vállalkozók képesek valódi munkahelyeket teremteni. El kell köteleznünk magunkat a következő új küldetés mellett: A munkahelyeket a  valódi munkahelyteremtők hozhassák létre!” (Robert Kiyosaki)