Paul Zane PILZER amerikai gazdaságkutató, Ronald Reagan és George Bush elnökök személyes tanácsadójaként is tevékenykedett.

("Nutrition for LIFE" riporterének adott interjú)

1. Hol látható előre a következő nagy LEHETŐSÉG?

A most kialakuló WELLNESS üzleti lehetőség lesz az, amely 2010-re el fogja érni a 1 billió USD értékű forgalmat (az USA-ban).

Mit is nevezünk WELLNESS terméknek?
Azokat a termékeket, amelyeket akkor vásárol meg az ember, amikor még nem beteg!

Most pedig határozzuk meg, mi is a mai egészségügy (egészség-üzlet, egészségipar): ez valójában nem más, mint "betegségügy" (betegségi tüneteket kezelő ipar: mivel az ember általában akkor keresi fel ezeket az intézményeket, ha már beteg...). Elkap az ember valamilyen betegséget (észlel bizonyos tüneteket magán), vagy valamilyen diszkomfort érzete támad, és akkor az orvoshoz fordul segítségért, hogy minél előbb gyógyítsa ki belőle.

Ezzel szemben a wellness hívőknek az a véleménye: "Én egészségileg tökéletesen jól érzem magam, az életkoromnak megfelelően jó a közérzetem, nincs semmi gondom a testsúlyommal, a hallásommal, az erőnlétemmel, de ha lehet, még ennél is többet szeretnék.
Úgy szeretném érezni magam, mint 10 - 20 évvel ezelőtt, jobban kinézni, mint most, és sokkal jobb kondícióban lenni."

A wellness termékek vásárlója állandó késztetést érez arra, hogy minél több terméket fogyasszon. Ha valaki elmegy egy fitnesz klubba, és ott jól érzi magát, legközelebb azzal a céllal fogja igénybe venni a klub szolgáltatásait, hogy még ennél is jobb legyen a közérzete. Amikor azt tapasztalja, hogy "nála is működik a termék", szeretné a jövőben is azt tovább fogyasztani.

2. Milyen most jelenleg a wellness piac helyzete?

Ami meglepett engem az az, hogy már jelenleg mintegy 200 milliárd USD forgalmat bonyolít le ez az új iparág (fitnesz klubok, táplálékkiegészítők, vitaminok). Olyan termékekről és szolgáltatásokról van szó, amelyeket az emberek önként vásárolnak és fogyasztanak azért, hogy jobban érezhessék magukat. Érdekes megjegyezni, hogy ezeknek a termékeknek és szolgáltatásoknak a többsége, 10 évvel ezelőtt még teljesen ismeretlen volt a piacon.

Ha előre tekintek, csupán ezeknek a termékeknek a forgalomnövekedéséből mintegy 1 billió dolláros forgalmat prognosztizálhatok a 2010-es évre. Ebben az előrejelzésben még nem vettem figyelembe azokat az új termékeket és szolgáltatásokat, amelyek ma még csak a kutatók laboratóriumasztalán találhatók.

3. Mi a mozgató rúgója ennek az iparágnak?

A II. világháború utáni generáció tagjai most kezdenek el öregedni. Ahogyan idősödik az ember, egyre gyakrabban jutnak az eszébe a fiatalkori slágerek, majd pedig az, hogyan érezte akkor magát, mintegy 10 -20 - 30 évvel ezelőtt. Ez a generáció egyre inkább vevővé válik az olyan termékekre, amelyek az öregedési folyamat késleltetését segítik elő, és visszaadják az évtizedekkel korábbi közérzetet és erőnlétet.

Az öregedést senki sem tudja elkerülni. Vannak emberek, akik már beletörődötten azt hajtogatják, hogy már csak egyre rosszabbul fogunk kinézni a jövőben és egyre gyengébbnek fogjuk érezni magunkat. Másoknak viszont az a véleménye, hogy nem kell ezt a véleményt elfogadni, és olyan termékeket kezdenek el fogyasztani, amelyek érezhetően elősegítik az öregedési folyamatok lelassulását.

4. Ma már bizonyos esetekben diszkriminatív tényezőnek számít, ha valaki nem néz ki jól. Ez is a wellness iparnak kedvez?

Egész más ma már a helyzet a diszkriminációt illetően. Korábban ebben az országban a diszkrimináció alapját a faj, a vallás, vagy a származási ország képezte. Jelenleg pedig, a testsúlytöbblet alapján történő diszkrimináció egyre gyakoribb. Napjainkban az USA lakosságának 62 %-a túlsúlyos, vagy elhízott. 27 % az elhízottak száma. Elhízottnak az a személy tekinthető, aki kb. 20 %-al súlyosabb az optimális testsúlyánál.

Ahogyan elnézem a kaliforniai tengerparti nyaralóm szomszédjait, azt tapasztalom, hogy nagyon jó kondícióban vannak. Az idősebbek közül pedig többen napról napra egyre jobban néznek ki. Mindez arra ösztönzött, hogy egy kutatást végezzek ezen a területen. Nos, amire rájöttem, az egyáltalán nem egy kellemes dolog.

Napjaink felső osztálybeli és magasan képzett tagjai egyre karcsúbbakká és egészségesebbekké kezdenek válni, miközben a közép- és alsó osztályba tarozók az egészség és a táplálkozás vonatkozásában a perifériára szorulnak. Abban az időben, amikor én születtem, mindenki gazdag és kövér ember szeretett volna lenni. Ma éppen fordítva van, a gazdag és kövér ember egy különcnek számít. A 50-es években a szegénység és soványság összetartozó fogalom volt, mivel a szegények mindig éheztek. Mára pedig, a szegénység szinonimájává a kövérség vált.

Elgondolkodtam azon, hogyan következett be a lakosság több mint felének túlsúlyossá válása, a világ egyik gazdaságilag legfejlettebb országában. Ezek az emberek elhízottságuk révén, a saját maguk számára épített börtönnek lettek a foglyai, és képtelenek élvezni a virágzó gazdaságunk nyújtotta előnyöket.

Arra a következtetésre jutottam, hogy ez egyáltalán nem egy egészségügyi, hanem egy valódi gazdasági probléma.

Miért éppen gazdasági ez a probléma? Nos, a helyzet az, hogy manapság leggyakrabban mások által készített ételeket fogyasztunk. Az élelmiszeripar jelenlegi forgalma évente mintegy 1 billió USD. Ebbe bele tartozik a gyorsétkezés és a feldolgozott élelmiszer-ipari termékek is, melyeket nagyon hatékony marketing technikával értékesítenek a piacon.

Alaptörvényként alkalmazzák a "sült krumpli egyenletet", amely szerint a termékek 90 %-át a fogyasztók 10 %-a vásárolja meg. Ha belegondol az ember, hogy általában hány naponta fogyaszt valamelyik gyorsétteremben egy - egy menüt, könnyen rá lehet jönni arra, hogy valóban a kövér emberek azok, akik naponta, vagy minden másnap betérnek egy ilyen étterembe fogyasztani valamit. Alaposan kitanulmányozták a fogyasztói szokásait ennek a vevőrétegnek, és a reklámkampányokat is ennek megfelelően állítják össze.

Jól ismert számukra az a marketing aranyszabály, hogy sokkal könnyebb még többet eladni egy már meglévő fogyasztónak, mint egy új vevőre szert tenni. Ennek következtében mindenféle fogyasztásnövelő ösztönző eszköz bevetésre kerül, a már "beetetett" fogyasztók által vásárolt élelmiszerek mennyiségének további növelése érdekében. Ennek ismeretében már könnyen érthető, miért számít már a lakosság 25%-a elhízottnak az USA-ban. Így tehát sokkal inkább nem egészségügyi, hanem valódi gazdasági problémáról van szó.

5. Talán a drága hirdetések, vagy a fogyasztók szándékos félretájékoztatása, vagy az igazság szándékos elhallgatása vezetett a mostani helyzet kialakulásához?

Valóban így van. Szinte érthetetlen számomra az élelmiszer-ipari termékek gyártóinak egyfajta, minden őszinteséget nélkülöző magatartása ezen a területen.
Az 1970-es 1980-as években, ha szóba került a túlsúly probléma, csupán kalóriákról hallhatott az ember. Valóban ez jelenti az alapproblémát. Ha több kalóriát viszünk be a szervezetünkbe, mint amennyire szükségünk van, a megmaradó többletből keletkezik a túlsúly. Aztán hirtelen felfedezték, hogy a zsír nagyon káros az egészség szempontjából. Lerakódásokat képez az érfalakon, és elzáródásokat okozz a keringési rendszerekben, emellett a kövérség fő okozóját vélték megtalálni benne.

Tehát létrehozták a zsírszegény -"light" - élelmiszerfajták külön kategóriáját. Bámulatos módon, elsőként fogták azokat az élelmiszereket, amelyekben korábban egyáltalán nem is volt zsír, mint például a cukorkafélékben, és egyéb édességekben, és egyszerűen átcímkézték a csomagolásukat "zsírmentesre". Azután a korábban zsírt is tartalmazó készítményekből eltávolították a zsírt, és cserében megháromszorozták, sőt meg négyszerezték a bennük lévő cukor mennyiségét. Majd ráírták a címkére, hogy "zsírmentes". Nem mondták meg a vevőnek, hogy most már több kalóriát tartalmaz ahhoz képest, mint amikor zsír is volt benne. A fogyasztóknak az volt a benyomása, hogy zsírmentesen táplálkoznak.

Elmondhatjuk tehát, hogy a reklámokból - ahonnan a lakosság többsége a termékekkel kapcsolatos információit beszerzi -, az élelmiszer forgalmazó cégek által finanszírozott kutatóktól, kísérleti laboratóriumoktól, továbbra is azt a tájékoztatást kapjuk, hogy ez az élelmiszerfajta megfelelő a számunkra. Valójában pedig nagyon is egészségtelen, hiszen az eredmények magukért beszélnek. Az új Wellness termékeket fogyasztók viszont csakis önképzésük révén juthattak hozzá, a számukra nélkülözhetetlen információkhoz, és semmi esetre sem a média segítségével.

Valóban a nagyvárosok gazdagok által lakott negyedeiben élőkről elmondható, hogy egy tőlünk - átlagemberektől - egészen idegen, más világban élnek. Legalább is, az étkezésüket, és azokat a fitnesz-, valamint egészségi tanácsokat illetően, amikben részesülhetnek.

Ennek az oka pedig az, hogy a piacon jelen van még egy, a wellness-nél is nagyobb iparág, amely a saját információival látja el a lakosságot.
Egyszer tehát ugye ott van a piacon a mintegy 1 billió USD forgalommal rendelkező élelmiszer-feldolgozó ipar, amely ontja a "zsírszegény" minősítéssel ellátott túlcukrozott készítményeit. Ezektől a termékektől még inkább elhíznak az emberek, mint azok korábbi zsírban gazdag változatától.

Másrészről pedig, jelen van az az egészségügy a saját 1,3 billiós forgalmával (az USA GDP-jének az 1/7-ed részét teszi ki jelenleg), amely a betegségeink tüneteinek kezelését tekinti hivatásának, és ezzel nagy haszonra tesz szert. Minél kövérebb valaki, annál több betegséggel is rendelkezik. Ez eddig magától értetődően hangzik. De az viszont, már meghökkentő adat, hogy a 65 évnél fiatalabbak egészségügyi ellátási költségének jelentős hányadát az elhízásból eredő betegségek kezelésére kell fordítani. Tehát évente 1,3 billió dollárt tesz ki az egészségtelen táplálkozási szokásainkból eredő betegségek tüneteinek kezelési költsége.

Ők nem túlzottan érdekeltek a valósághű tájékoztatásban, mivel az a vevőkörük csökkenését eredményezné. Vegyünk egy példát. Mondjuk valaki szervezetének hiánya van, bizonyos vitaminokból és ásványi anyagokból és ezért elmegy az orvosához. Nos, az orvos vajon mit fog mondani neki? Bizonyára azt, hogy "itt van ez a gyógyszer, ebből tessék bevenni naponta egyet", ahelyett, hogy órákat töltene el az illetővel és kielemezné annak táplálkozási szokásait és életmódját, annak érdekében, hogy kiderítse melyik vitamin, vagy ásványi anyag hiánya okozza az adott betegség tüneteit.

Ma mindenki a gyors, és a gyógyszeres megoldásért van oda. Az orvosi egyetemen tanulmányaik befejező orvosok későbbiekben az információikat rendszeresen a gyógyszergyárak által finanszírozott kutatóintézetektől kapják. Tehát nem csoda, hogy az egészségügy jelentős része a helytelen táplálkozásunkból eredő utóhatások kezelésével foglalkozik.