Hihetetlen - de igaz - statisztikai adatok!

Mindenki ugyanannyi idővel rendelkezik minden nap. Valamennyiünknek egyformán 24 órája... ezernégyszáz-negyven (1440) perce van naponta. Mivel az időnk annyira értékes kincs, miért van az, hogy olyan sok időt töltünk el aggódással?

A jövő miatti aggodalom, többek számára szinte kedvenc hobbivá kezd válni mostanában. Azt hiszem, ha egy örök életre szóló szerződésünk lenne, akkor ez nem jelentene különösebb problémát. A helyzet viszont az, hogy csak egyszer és most élünk!

Lehet, hogy most többen arra gondolnak, hogy "De jó dolgom van nekem, mivel most nincs semmi aggodalomra való okom." De ez nem igaz. Nekem is van bőven aggódni valóm. Csakhogy én úgy döntöttem, hogy nem fogok aggódni, és azt javaslom Önnek is, engem követve határozza el, hogy ennek a cikknek az elolvasása után, egyetlen egy percet sem fog naponta ebből az ezernégyszáz-negyven percből aggódásra fordítani.

Hogy világos legyen a dolog, nincs olyan helyzet, amit aggodalommal tovább ne lehetne még súlyosbítani. Az aggodalom soha sem old meg semmit sem. Nem is előzhető meg vele semmi sem. Nem alkalmazható gyógyszerként semmire sem. Csupán egy célt szolgál... tovább ront a helyzeten.

Hogyan van ez? Nos, ez nagyon egyszerű. Amikor valaki egy dolog miatt aggódik, ezzel egy időben nem képes a megoldásra koncentrálni. Mindenki vegye figyelembe, hogy az emberi agy nem képes egyidejűleg két dologra összpontosítani... vagy a jelenlegi eseményre figyel, és aggódik, vagy a megoldáson gondolkodik. A döntés mindenkinek a kezében van.

James Kurtz mondta, "Ha aggódunk, akkor nem bízunk semmiben; ha bízunk valamiben, akkor nem aggódunk. Az aggodalom nem képes megóvni bennünket a holnapi szomorúságtól, de meg tud fosztani minket a mai nap élvezetétől."

Ha eddig valaki, vagy valami miatt aggódtunk, akkor az aggodalmunkról elterelhettük a figyelmünket egy - azzal ellentétes - számunkra kellemes érzést kiváltó gondolatra. A világmindenségben mindennek megvan az ellentéte, így az aggodalomnak is.

Aggódhat például az ember azért, mert nincs elegendő ideje arra, hogy aznap elvégezzen egy fontos munkát. Az igazság az, hogy mindenkinek van lehetősége elegendő időre, ha cserébe hajlandó más teendőjéről lemondani.

Még a legelfoglaltabb személy - beleértve saját magunkat is - képes időt szakítani arra, hogy elmenjen a belvárosban lévő lottózóba beváltani a nyertes szelvényét. Valamilyen másik teendőnkről inkább lemondunk azért, hogy időnk legyen felvenni a nyereményösszeget.

Amikor valamilyen aggodalom köti le a figyelmünket, keressünk magunknak egy azzal ellentétes hatású gondolatot és irányítsuk arra a gondolatainkat. Senki sem ússza meg a problémákat; mivel azok a mindennapi élet velejárói.

Most pedig nézzük meg, hogy mennyi időt pocsékolunk el a fölösleges dolgok miatti aggodalmunkra. Néhány évvel ezelőtti - de ma is érvényes - adatokat teszek most közzé, amelyek szerzője Denis Waitley, a világhírű személyiségfejlesztő szaktekintély.

Összegzésként elmondható, hogy az emberek értékes idejét elrabló, lelki fájdalmat, gyötrődést okozó aggodalmának 92 %-a, az esetek túlnyomó többségében fölösleges.

Emlékezzünk csak Dr. Kurtz szavaira: "Az aggódás megfoszt bennünket a mai nap élvezetétől."
Nem érdemes aggódni, inkább élvezzük az életet!

Forrás: Kajárik Béla