Az antioxidánsok hatékonyan képesek a szabad gyökök legyőzésére vagy semlegesítésére és így a láncreakció megállítására. Az antioxidánsok egyik legerősebb osztályát jelentik a karotinoidok.

Az antioxidáns hatású karotinoidok segíthetnek a szabad gyökök okozta károk láncreakciójának megtörésében.

Mi is pontosan az antioxidáns? Mik azok a szabad gyökök? Milyen hatással vannak az egészségünkre?

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az antioxidánsok jót tesznek az egészségnek, a szabad gyökök pedig nem. Bár a gyümölcsök és zöldségek tele vannak antioxidánssal, a legtöbb ember nem eszik túl sokat ilyen ételekből, ezért az antioxidánsokból hiánya van. Ezért vált nagyon fontossá, hogy az antioxidánsokat tabletta és kapszula formájában pótoljuk szervezetünkben.

A témával kapcsolatban számos kérdés merül fel:

Mi az az antioxidáns?
Mulatságosan hangozhat, hogy egy "antiakármi" jót tesz nekünk. Nagyon egyszerű, az antioxidáns jót tesz nekünk. Nagyon egyszerű, az antioxidáns egy olyan anyag, amely megvédi a szervezetünket és más dolgokat attól a folyamattól, amelyet oxidációnak hívunk.

A legjobb példa erre a folyamatra, amikor a vas rozsdásodik, vagy a vaj megavasodik. Az oxigén, amely alapvetően szükséges az élethez, egy nagyon reaktív elem. A vassal tehát reakciója során rozsdát képez, és amikor a vajban lévő zsírt oxidálja, az megavasodik. Hasonló folyamat játszódik le szervezetünkben is.

Minél idősebbek vagyunk, annál inkább hajlamosabbakká válunk az oxidációra - bizonyos értelemben testünk is rozsdásodni kezd. Minden, ami megelőzi, vagy lassítja az oxidációs folyamatokat, antioxidánsnak minősül. Az antioxidáns alapvetően más vegyületeket véd az oxigénnel szemben. Szervezetünk maga is termel néhány antioxidánst (amelyek endogén antioxidánsoknak nevezünk), de táplálkozásunk során más antioxidánsoknak (külső, ún. exogén antioxidánsokat) is magunkhoz kell vennünk. Néhány antioxidáns mint pl. az E- és a C- vitamin, alapvetően szükségesek az élethez. Az endogén antioxidánsok általában enzimek, koenzimek és kéntartalmú vegyületek, mint pl. a glutation.

Az exogének vagy tápanyagok olyan antioxidánsok, amelyek vitamint tartalmaznak. Ilyen pl. a C-, az E-vitamin, a bioflavonoidok, karotionoidok és számos kéntartalmú vegyület.

Mi alapján tekintünk egy tápanyagot antioxidánsnak?
Ahhoz, hogy egy anyag antioxidánsnak minősüljön hatástalanítania kell a szabad gyököket egy elektron hozzáadásával és ennek hosszú távon kell így működnie. Más szavakkal az antioxidánsok néhány molekulájának sok-sok más molekulát kell védenie. A szervezetünk által termelt antioxidánsok közé tartozik a kataláz, a glutation peroxidáz és a szuperoxid dizmutáz (SOD) enzim. Ezek azonban nem képződnek elegendő mennyiségben, így a táplálkozás útján kell pótolnunk.

Néhány, a táplálékkal felvehető antioxidáns A-vitamint és a vele rokon karotinoid vegyületeket tartalmaz, ill. C- és E-vitamint. Az ásványok maguk nem antioxidánsok, de sok ásvány elengedhetetlenül szükséges a szervezet által termelt antioxidáns enzimek felépüléséhez. Ide sorolható a szelén, amely a glutation peroxidáz képződéséhez szükséges, a vas, amely a kataláz termelődésében játszik szerepet, valamit a mangán, a réz és a cink, amely a SOD előállításhoz fontos elemek. A kénvegyületek, mint pl. a kéntartalmú aminosavak, a cisztein és a metionin, a szervezetben a termelődő leggyakrabban előforduló antioxidáns, a glutation felépítésében játszanak fontos szerepet. Az antioxidáns koenzimek, mint pl. a NADH (nikotinamid-adenin-dinukleotid), a koenzim Q10, és az alfa-lipidsav testünkben is képződik, de a táplálék útján is hozzájuthatunk.

Mi az endogén antioxidánsok szerepe?
A szervezetben termelődő antioxidánsok szerepe nagyon specifikus. Sok közülük enzim vagy koenzim, amely a biokémiai reakciókat katalizálja. Leggyakoribb endogén antioxidáns a glutation, amely egy primer antioxidáns a sejtek védelem szempontjából. A glutation alacsony kéntartalmú vegyület, amely szeléntartalmú glutation peroxidáz enzimmel együtt fejti ki hatását.

Ugyancsak nagy hatóerejű antioxidánsok a szuperoxid dizmutázok. A SOD egyik típusa ásványi rezet és cinket tartalmaz, míg egy másik fajtája ásványi mangánt. A SOD-ok különösen jól alakítják át az oxigén egyik ártalmas formáját, a szuperoxidot hidrogén-peroxiddá. Bár a hidrogén peroxid károsíthatja a sejtek vegyületeit, mégsem annyira romboló, mint a szuperoxid.

Egy másik endogén antioxidáns, a kataláz pedig vasat tartalmaz. A kataláz a hidrogén-peroxidot vízzé bontja le. A szeléntartalmú glutation-peroxidázok ugyancsak vízzé tudják alakítani a hidrogén-peroxidot.

Mi az exogén vagy a táplálékkal felvett antioxidánsok szerepe?
Az exogén antioxidánsok védőfunkciója szélesebb. Az E.-vitamin pl. jelen van a szervezet zsírtartalmú vegyületeiben, a sejtmembránokban és a lipoproteinekben (pl. a koleszterinben), és nagyon sokféle oxidánssal szemben nyújt védelmet. A C-vitamin a legfontosabb antioxidáns a véráramban. Az E-vitamint zsírban oldódó vitaminnak nevezzük, amiért összefér a zsírokkal, míg a C-vitamin vízben oldódó. Az antioxidánsok közül bármelyik nagyon hasznos a szervezet számára, de sokkal biztosabb védelmet nyújtanak, ha csoportban dolgoznak együtt testünkben. Ez pedig egy olyan kulcskérdés, amelyről még később lesz szó.

Hogyan fedezték fel ezt a sok egészséget óvó antioxidáns tápanyagot?
Az E-vitaminról valamikor úgy gondolták, hogy nincs kedvező hatása. Tudták, hogy erőteljes természetes antioxidáns, de senki sem sejtette, hogy mi lehet a szerepe a szervezetben. Úgy tűnt, nem vesz részt az enzimatikus folyamatokban és nem is a vegyületek felépítésében van szerepe.

Kezdetben sok tudóst szkeptikus volt abban a kérdésben, hogy valóban elengedhetetlen-e az ember számára az E-vitamin. Alig tudtak róla valamivel többet, mint, hogy az állatok születéséhez elengedhetetlen. A laboratóriumi állatok esetében a magzat még születése előtt elhalt E-vitamin hiányában.

Az antioxidánsok és azok öregedésre, ill. rákra gyakorolt hatását vizsgáló kutatóknak köszönhetően a tudósok újra odafigyeltek a tápanyagok antioxidáns tevékenységére. Az antioxidánsok rákellenes hatására akkor jöttek rá, amikor azok öregedésgátló hatását tanulmányozták. Néhány tudós úgy gondolta, hogy nem közvetlenül az élettartam növekedett, hanem az életkilátások, az olyan betegségek, mint pl. a rák megelőzésével vagy kezelésével.

A tudósok később tanulmányozni kezdték a különböző megbetegedéseket annak tekintetében, hogy elszenvedőjük milyen mennyiségben veszi magához az antioxidáns anyagokat. Amikor a szívbetegség előfordulásának és az E-vitamin szedésének kapcsolatát vizsgálva, azt tapasztalták, hogy minél nagyobb mennyiségben és minél hosszabb ideig fogyasztják az emberek ezt a vitamint, a szívbetegség megjelenése annál ritkább. Gladys Block a University of California doktora azt tapasztalta, hogy a C-vitamin és a karotinoidok számos rákfajta kialakulásának esélyét csökkentette.

1993-ban a Harvard kutatói publikációjukban azt állították, hogy a több, mint két éven át tartó E-vitamin-kiegészítés kapcsolatban van a szívbetegség előfordulásának csökkentésével. Amikor az emberek több antioxidánst kezdenek fogyasztani, állapotuk javulásáról számolnak be, a menopauzától kezdve az ízületi gyulladásig. Ezek a beszámolók, ill. a hihető elméleti magyarázatok fejlődésével együtt egyre több tudósnak hozták meg a kedvét ahhoz, hogy a lehetséges kapcsolatot tanulmányozza. Végül a kutatók kisérleti eredményeikkel is bizonyítani kezdték az antioxidánsok és az Alzheimer-kór, a hályog és más betegségek közötti összefüggést.

 Melyek a legáltalánosabb antioxidánsok?
A leginkább ismert ilyen anyagok valószínűleg a C- és az E-vitamin. A béta-karotin, lutein és a likopin az antioxidáns karotinoidok családjába tartoznak, és gyümölcsökben, zöldségekben találhatjuk meg őket. A szelén, amely egy alapvető ásvány, a szervezet glutation peroxidáz és más antioxidánsok termeléséhez szükséges. Néhány antioxidáns, mint pl. a koenzim Q10 és az alfa-lipidsav megtalálhatók az ételekben, de a szervezet is előállítja ezeket.

Melyik a legjobb antioxidáns?
Amikor az emberek azon gondolkoznak, hogy melyik antioxidáns a legfontosabb a legerőteljesebb, megfeledkeznek arról, hogy ezek a tápanyagok együtt hatnak. Ez olyan, mintha azon vitatkoznánk, hogy melyik szem a legfontosabb a láncban. A lánc csak annyira erős, mint a leggyengébb szem. Ugyanez igaz az antoxidánsokra.

Ennek természetesen megvannak az okai. A különböző antioxidánsok különböző típusú szabad gyökök ellen védenek, a sejtek különböző részében, más és más helyeken a szervezetben. Ráadásul az antioxidánsok egymást segítik, akár egy sportcsapat tagjai. Ezt értem az antoxidánsok együttműködésén - együttes erejük fontosabb, mint az, hogy melyiket választjuk.

Lehet tudni többet is az antioxidánsok együttműködéséről?
Az antioxidánsok együttműködése alapvetően abban nyilvánul meg, hogy a kombinált tápanyagok hatása sokkal erőteljesebb, mint a külön-külön alkalmazott kiegészítés. Ez a koncepció a csapatmunkáról bármilyen tápanyag esetében fontos, de különösen az antioxidánsoknál. Az antioxidánsokat nem szabad önálló vegyületekként kezelnünk. Egy csapaton belüli egymást kiegészítő játékosoknak kell tekintenünk őket, vagy akár önálló hangszereknek, amelyek azonban csak együtt alkotnak zenekart. Nem hangzik jobban egy ötvenfős, különböző fafúvósokból és vonósokból álló zenekar, mint egy ötven pergődobból álló banda?

Egy futballcsapat is sokkal hatékonyabb, ha kapusból, védőjátékosokból, középpályásokból és csatárokból áll, mint egy másik tizenegy fős csapat, amelynek minden játékosa góllövő csatár?

Az antioxidánsok együttműködésnek az a magyarázata, hogy mindegyik antioxidáns más szabad gyökkel szemben hatékonyabb. Az együttműködés pedig minden szemet erőssé tesz a láncban.

Lehet, hogy az egyik antioxidáns regenerálja, ill. hasznosítja a másikat?
Ez pontosan így van. Lester Packer, a Berkley University of California professzora felfedezte, hogy néhány antioxidáns képes a többit regenerálni, ez pedig egy újabb ok arra, hogy ezek a tápanyagok együttműködnek. Hogy egy kicsit érthetőbb legyen a dolog, tudni kell, hogy miután egy antioxidáns semlegesít egy szabad gyököt, az antioxidáns egy legyengített szabad gyökké válik. Egy másik antioxidáns pedig segíthet "helyrehozni" az előbbi elhasználódott antioxidánst. Így pl. az alfa-lipidsav és a pycnogenol regenerálja az elhasználódott C-vitamint, amitől viszont az E-vitamin születik újjá. Ez azt jelenti, hogy az alfa-lipidsav és a pycnogenol meghosszabbítja a C- és az E-vitamin hasznavehetőségét.